Mi átlagemberek mindent csak túlbonyolítunk.

Fogadjunk, ha pártot alapítanál te is valami nyakatekert eszmerendszer mentén építenéd fel az egészet. Olyan érthetetlen baromságokkal dobálóznál, mint tiszta és átlátható működés, közösségért történő hasznos munkavégzés, egymás tiszteletére és megbecsülésére való törekvés meg egy csomó más hasonló blabla. Ha megkérnének, hogy foglald össze röviden a pártideológiát, akkor is valami több soros idézettel jönnél mindenféle gondolkodóktól. pfh…

Bezzeg a másik oldal géniuszai! Hát azok nem cicóznak ám az ilyen szofisztikált, jó munkásemberek számára teljességgel érthetetlen libsi úri huncutságokkal. Ők a tiszta és átlátható beszéd hívei. Migránsok, háború, Brüsszel, Soros. Veszély veszély hátán. Még a jelmondatuk is csak pár szóból állna.
Ahogy a jelenlegi működésüket elnézem ez szerintem a pénz számolva asszony verve jó örökbecsű népi bölcsesség lenne.
Most is olvasom, hogy megint nőveréses ügybe keveredett az egyik közülük. Ő épp kotta részegen, magáról mit sem tudva bántalmazott egy nőt valamelyik budai szórakozóhelyen. Persze már megjelentek a szerecsenmosdató cikkek is, mert ezt a díszpéldányt állítólag még sosem látták italozni a szülőfalujában, meg amúgy is egy áldott ember, csak úgy történhetett az egész, hogy beletettek valamit az italába, de most tényleg, ki az, aki sohasem hibázik na. Érted, hibázik! Nálam a hibázás az, hogy véletlenül átszaladok a piroson mert nem figyelek, egy napja lejárt bérlettel vagy forgalmival közlekedek, esetleg nekimegyek valakinek véletlenül a tömegben. Az, ha ötvenhez közeli vén pöcsként tök részegen verekedni kezdenék egy szórakozóhelyen, az azért kicsit túlmutatna a hibázás fogalomkörén na.

Egyébként nem értem miért csodálkozunk ezen még mindig. Az elmúlt 14 évben annyi mindennel találkoztunk, hogy igazán hozzászokhattunk volna. Volt itt már minden: vak komondor, filmre vett hajós szexbuli, ereszen lecsúszás, tinilány megerőszakolása, ellenzéki nők verbális és fizikai bántalmazása, szexizmus, szómegvonás, sőt, még Magyar Péter, a jelenlegi ügyeletes megváltó is köztudottan bántalmazta az ő Jucusát, amíg a FIDESZ farvizén evezgetett. Most meg nézd meg hogy megváltozott, mióta ellenzéki lett. Semmi szíjdobálás meg hangfelvétel készítés a szakítás után, csak szomorkodó posztok meg sírós szmájlik.

De hiába, mi nők még így sem hallgatunk a jószóra, pedig Varga István már évekkel ezelőtt megmondta nekünk, hogy első körön tessünk a népszaporulatról gondoskodni, aztán ha a három-négy gyerekünk ellátása meg a háztartás vezetése mellett még marad rá időnk, hát elkezdhetjük azt a nagy önmegvalósításunkat.

Nekem ezzel az egésszel nem csak az a gondom, hogy miért lehet élmény egy nagydarab, testes férfiembernek leverni egy nőt. Azt sosem fogom megérteni, talán azért, mert sosem voltam még nagydarab, erős férfiember. De most tényleg. Ez pont olyan, mintha hatvan kilós felnőtt nőként odasétálnék egy hároméveshez és jól lekevernék neki egy fülest. Már attól is rosszul érzem magam, hogy egyáltalán leírom ezt, nemhogy attól, ha tényleg meg kéne tennem. Most komolyan, miért öröm az valakinek, hogy egy gyengébb testi erejű vagy bármiért kiszolgáltatott helyzetben lévő másik embert bántalmaz?
Szóval nekem nem csak ezért fájdalmas erről olvasni már megint, hanem azért is mert pontosan tudom: az ami fent történik, záros határidőn belül megjelenik idelent az én szintemen is. A pökhendi lekezelő stílus és az egyszavas üzenetek már beszivárogtak a közbeszédbe. Ostoba, proli, libsi, magyargyűlölő, hazaáruló. Azért vagy csóró, mert ennyit tudsz te kretén, beállítanám a gépsor mellé aztán nem lenne ideje siránkozni meg pofázni, tanultál volna akkor nem itt tartanál, ha nem tetszik el lehet húzni külföldre, nyugat seggéből kilógó libsi nyalonc, ütni való femináci kurva. Ha minden ilyen jellegű beszólás után, ami egy átlagos napon szembe jön velem a való életben vagy az online térben kapnék 20 forintot, már nekem is villám lehetne a Madárhegyen.

Szívből kívánom, hogy ne legyen igazam, de én már azon se csodálkoznék, ha egy éven belül eljutnánk a valós fizikai erőszakig a hétköznapi konfliktusainkban. Már csak egy lépés, hogy az ordítozás helyett egyszerűen jobbhorgokkal oldjuk meg a problémáinkat. Nekem jött a buszon, bevágott elém az úton, beszólt a munkámra, elvette a boltban az utolsó akciós sört, rövid szoknya van rajta, más pártállású, biciklizik, görkorizik, azt mondja, hogy nincs piros kütyű csak kék, öreg, nőnemű, meleg, fiatal, gyengébb, mint én? Hát had repüljön az a füles.  Ezt meg azért már nagyon nem kéne.